A vérképzőszervi megbetegedésekkel a hematológia foglalkozik. A vér mennyisége felnőtt emberben átlagosan 5 liter. A vér összetevői: alakos elemek (45%) és plazma (55%). Az alakos elemek a vörösvérsejtek (vörösvértestnek is mondják, mert nincs sejtmagjuk) – az oxigént és széndioxidot szállítják, és a vegyhatást biztosítják. A fehérvérsejtek a szervezet védekezési mechanizmusaiban játszanak fontos szerepet. A vérlemezkék (trombociták) a véralvadás tényezői. A vérplazma igen sok fehérjét, hormonokat, ásványi anyagokat stb. szállít.A vérképzés a vörös csontvelőben történik. Az alakos elemek az ún. őssejtből képződnek, többlépcsős folyamat keretében. A vérképzésben a nyirokrendszer is részt vesz.

Vérszegénység, daganatos megbetegedések

A leggyakoribb vérképzőszervi megbetegedés a vérszegénység, mely a vérsejtek alacsony hemoglobin tartalmával függ össze. (A hemoglobin az oxigént szállítja a szervezet szöveteihez.) Több okból alakulhat ki, a vörösvérsejtek számának csökkenése is okozhatja. Betegséget jelent az is, ha túl sok a vörösvérsejt (policitémia). A vérszegénység (sápkór, anémia) fáradékonysággal, gyengeséggel, aluszékonysággal jár, a bőr általában sápadt, súlyos esetben sárgás színezetű is lehet.
A vérképzőszervek daganatos jellegű megbetegedései (fehérvérsejtek) a leukémia (fehérvérűség) és a limfóma (limfociták felszaporodása). Leukémiás megbetegedések különböző típusaiban a vér más-más alakos elemei válnak daganatossá, tehát felszaporodnak. Megkülönböztetünk heveny (akut) és idült (krónikus) formákat. Kialakulásuk és kimenetelük, kezelési lehetőségeik különbözőek, de életkilátás szempontjából is változatosak. Gyakori tünetek fáradékonyság, ismeretlen eredetű lázas állapotok, vérzéses hajlam, lép-, nyirokcsomó megnagyobbodás, hasi fájdalom. A vérlemezkék (trombociták) megbetegedései véralvadási zavarban nyilvánulnak meg.

A kezelés

Vérképzőszervi megbetegedés gyanúja esetén laboratóriumi vérvizsgálatok, röntgen vizsgálatok, hematológiai kivizsgálás ajánlott. A vérképzőszervi megbetegedéseket okozhatja vírus, de az ok igen gyakran nem tisztázható. A kezelés a betegség természetétől függ (pl. vaspótlás, vérlebocsátás, kemoterápia stb.) Az életmódot mindig az adott állapothoz kell igazítani.