A gyakorlatban rehabilitációra leggyakrabban a mozgásszervi (ideg-izom-csont-ízület) betegségek esetén kerül sor. A választott módszer a károsodás idejétől, módjától, súlyosságától függ (baleset, veleszületett károsodás, idült betegség, stb.)

Bizonyos esetekben a rehabilitáció azonnali elkezdést igényel, más esetekben programozhatót. Feltétlenül fontos a pontos kórisme, az esetleg társuló betegségek figyelembevétele, a beteg együttműködési készsége, foglalkozása, a meglévő panaszok természete (fájdalom, mozgáskorlátozottság, izomsorvadás stb.)

A mozgásszervi rehabilitáció eszköztára magában foglalja a fizioterápia (gyógytorna, masszázs, villanykezelés, gyógyfürdőkezelés, napfürdőzés, diéta, lelki támogatás stb.) módszereit, többnyire összetett módon.

A kezelést (a lehetséges káros hatások kivédésére) csak szakorvos (reumatológus, ortopédorvos, baleseti sebész) írhatja elő. Egy-egy kúra során általában 8-10 alkalommal alkalmazzák a választott (egy vagy több) módszert.