A bőrbetegségek korlátozódhatnak csak a bőrre, de számos belgyógyászati és egyéb betegség kórtünetét is jelenthetik. Napszúrás, égési sérülés, felületes fertőzés, rovarcsípés, irritáló növényekkel érintkezés gyakran fordulnak elő, és megfelelő ellátás mellett múló jellegűek.
Leggyakoribb panaszok és tünetek a viszketés, elszíneződés, sorvadás vagy szövetszaporulat, különböző kiütések, hámlás, hólyagosodás, fekélyképződés, pattanások, verejtéktermelődési zavarok, hajhullás, fokozott szőrnövekedés.
Az idült bőrbetegség leggyakoribb formái az ekcéma és a pikkelysömör. Az ekcéma felszínes bőrgyulladás, többféle formában és többféle okból jelentkezik. Jellemző a viszketés, bőrpír, hólyagosodás, nedvedzés, hámlás. A pikkelysömör oka ismeretlen, lényege a bőrsejtek felgyorsult osztódása, vörös alapú ún. plakkok képződése, melyeken a bőr ezüstösen hámlik.
A kivizsgálás szakorvosi feladat; a betegség pontos kórisméjét nem mindig könnyű meghatározni. Az alapos megtekintés, nagyítóval, sajátos fényben vizsgálva, szükség esetén szövettani vizsgálat (biopszia). Fertőzés gyanúja esetén a bőrről vett minta bakteriológiai tenyésztése indokolt lehet.
A kezelés általában helyileg (lokálisan) történik, kenőcsök, krémek segítségével. Egyes betegségek szájon át történő gyógyszeres kezelést igényelnek, adott esetben a bőr alá adott injekció is szükséges lehet. A bőrgyógyászati sebészet daganatos elváltozások esetén jelent megoldást. Az idült, nehezen gyógyuló bőrelváltozások jól reagálnak gyógyvizes kúrákra is.
A bőr – kültakaró – a külvilág és a szervezet határvonalát képezi. Számos fontos feladata van, védi a szervezetet a káros behatásoktól, biztosítja a hőegyensúlyt, idegvégződéseivel segíti a sérülések elkerülését, érzelmi-esztétikai hatása pedig az emberek közötti érintkezés egyik fontos tényezője. Az egészséges bőr általánosságban a szervezet egészégét tükrözi.