A tumorok természetük szerint lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak. Gyanú esetén minden tumorfajtát kezelni, vagy adott esetben folyamatosan megfigyelni kell. A jóindulatú daganatok, mint nevük is mutatja, általában nem jelentenek életveszélyt. A rosszindulatú daganatok minél korábbi felismerése és kezelése  lényegesen javítja a gyógyulási esélyt.

Felismerésüket számtalan vizsgálati módszer segíti elő. Egyik fontos vizsgálati módszer az ún. tumor markerek (a betegség fennállását jelző anyagok) keresése vérvétel útján. Daganatos betegségben szenvedőkben ezek a fehérje természetű anyagok fokozott mennyiségben lehetnek jelen, de önmagukban még nem kórjelzőek, mivel egyéb betegségekben is kimutathatóak (pl. gyulladásokban). Az emelkedett értékek további vizsgálatokat tesznek szükségessé. Diagnosztizált betegség esetén jelzik az állapot aktivitását, illetve a kezelés eredményességét, vagy a folyamat kiújulását.

A tumor aktivitása azt is jelenti, hogy a szervezet egyéb szöveteiben a kóros sejtek milyen mértékben szóródtak szét (áttétek képződése).

Más szempontból működő (vagyis aktív) természetű a tumor, ha mirigyes szerv esetén fokozott mennyiségű hormont termel, ami különböző klinikai képeket eredményezhet. A nem működő (nem aktív) tumor nehezebben ismerhető fel, ezért esetleg későbben kerül felismerésre és kezelésre.

Daganat gyanúja esetén a kivizsgálást azonnal meg kell kezdeni, a terápia a kivizsgálás eredményétől és a lehetőségektől függ. Képalkotó eljárások (CT, MRI, ultrahang), vérvizsgálatok, célzott hormonvizsgálatok jelentik a legfontosabb eljárásokat.

A kezelés elsősorban műtéti, esetleg kemoterápiával kiegészítve.

A műtéti eljárások a felismert áttétek eltávolítását is jelenthetik.

A betegség gyanúja vagy felismerése lelkileg igen megterhelő. Az életmódot a lehetőségek és az állapot szerint kell kialakítani, a panaszok (pl. fájdalom) és tünetek figyelembe vételével. Aktív tumor esetén a balneoterápiás kezelések nem javasoltak.