Az ismét teltházas helyszínt ez alkalommal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves Tagozata biztosította, ahol az érdeklődők hét különböző területről érkező előadó szemszögéből vizsgálhatták meg a sportmasszőrök jelenlegi magyarországi helyzetét.

A konferenciát Galiotti Gábor a BKIK Gyógy- és Alternatív Masszázs Szakmai Osztályának elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében kitért arra, hogy jelenleg nagy a szakadék a sportmasszőr szakemberek és a hozzá nem értő, de lelkes masszőrök tudása között, és ezen a közeljövőben mindenképpen változtatni kell, ha azt szeretnénk elérni, hogy a szakma elismertsége növekedjen. Hangsúlyozta a mesterképzés fontosságát, amely tovább segítheti azokat a szakmabelieket, akik az életüket áldozzák arra, hogy ebben a szakágban teljesedjenek ki.

Bogdán Attila, az ORFI Aneszteziológus és intenzívterápia szakasszisztensének előadása a szakmai túlkapásokat gyűjtötte össze. Kiemelte az alapozó képzések fontosságát, és javasolta, hogy a kötelező továbbképzések mellett a folyamatos, élethosszig tartó tanulást se mellőzzék azok, akik igazán komolyan gondolják, hogy ezen a területen képzelik el a jövőjüket. Kitért arra is, hogy egy sikeres bizonyítvány megszerzéséhez nem feltétlenül elegendő a YouTube-ra feltöltött videó anyagok ismerete, vagy a kétes hosszúságú és tananyag tartalmú képzések elvégzése. A megfelelő iskola és mester kiválasztása nagyon fontos, nem csak a karrierút első lépésénél, hanem az egész szakmai fejlődés során. Előadásában kihangsúlyozta, hogy a sportmasszőr nem patikus, nem orvos, nem ápoló és nem is csontkovács, ugyanakkor mindenkinek el kell tudni fogadni azt, hogy…

„…a versenypálya szélén sokszor csak mi vagyunk, és a sportoló, no meg a csapat csak a mi tudásunkra számíthat!”

A következő előadásban Kurucz Zita gyógytornász a gyógytorna és a sportmasszázs kapcsolatáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a sikeresen kivitelezett rehabilitáció egyik alapfeltétele a csapatmunka az orvos, a gyógytornász, a masszőr, a rehabilitációs edző, az erőnléti edző és a sportpszichológus között. Ma Magyarországon nem feltétlenül működnek jól ezek a csapatok, de elkezdődött végre egy olyan folyamat, ami bizakodásra adhat okot ezen a területen is.

Az első szekciót Dr. Sós Csaba, a Paraúszók szövetségi kapitánya és a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) szakmai alelnökének előadása zárta, aki a paralimpiai úszók eltérő igényű masszázstechnikáit mutatta be röviden. Ő is kiemelte mennyire fontos a csapatmunka és azt is, hogy a masszőr jól ismerje a felkészülő versenyző testét, ugyanakkor lelkét is. Hangsúlyozta továbbá, hogy a sportmasszőröknek kiemelten figyelniük kell arra is hogyan kommunikálnak egy versenyre (vagy olimpiára) készülő sportolóval, mert jó kommunikációval hozzásegíthetik a sportolót ahhoz, hogy kihozza magából a legjobbat, ellenkező esetben azonban az is előfordulhat, hogy akaratlanul elejtett információkkal kikapcsolják a versenyző akaraterejét, ami miatt ugorhat a dobogó. A jövő sportmasszőreinek azt javasolta, hogy az úszósportra vonatkozólag ne elsősorban azt figyeljék, ami a medencében történik, mert „az élet és a tudás a bemelegítő medencékben zajlik.”

A szünet utáni négy előadás során Almási-Szabó Marcella egy kezdő sportmasszőr nehézségeit, Tassy Áron pedig a rehabilitációs edzéshez használt eszközöket ismertette. Lénárt Miklósné, a Fizioterápiás Szakdolgozók Egyesületének elnöke egy innovatív, Németországban már előszeretettel alkalmazott eszközt hozott el bemutatni a gyakorlatban is, mely megoldást nyújthat a sportmasszőrök számára olyan akut sérülések kezelésére, mint például az égett bőrfelület vagy a lágyrész érintettségű sportsérülés.

A konferenciát Meleg Dóra tornaedző és aerobic versenyző zárta, aki a tornasport egyedi masszázs igényeiről beszélt, elsősorban a gyerekekkel történő edzések során. Kiemelte, hogy annak a masszőrnek, aki ezt a sportágat választja nem elég, ha szakmailag felkészül a könyvekből. Ismernie kell a sportág specifikációit, az emberi fejlődés szakaszait és mindemellett kreatívan kell hozzáállnia a feladatokhoz, mert ez az a sportág ahol nincsen elég elérhető szakmai háttéranyag, és többször is előfordulhat hogy a masszőrnek improvizálnia kell a pálya szélén, ami polihisztor hozzáállás nélkül nem működik.

A konferencia sorozat következő eseményén a masszőr szakma helyzetét vizsgáljuk az álláspiacon, és arra is kitérünk, hogy hogyan járulhat hozzá a masszázs az egészséges munkahelyi környezet kialakításához.